Tehetség

Fura érzés ez az öregedés. A tegnapi időmérő után valahogy kikívánkozott belőlem, hogy írjak pár sort, de kellett az éjszaka (és az Ozzy koncert), hogy pontosabban meg tudjam fogalmazni miért volt nagyon különleges az időmérő vége.

Már egy ideje szoktam mondogatni, hogy nekem a mai F1-es mezőny olyan, mint a legkedvesebb gimis osztályom.
Nyilván nem Hamilton, Alonso vagy akár Hülkenberg oldaláról, hanem a többiek.
Láttam őket GP3-GP2-ben jönni fel a ranglétrán, ha nagyon “papókás” akarok lenni, akkor “a szemem előtt nőttek fel”.
Nagyon szeretem őket, szurkolok nekik, és kedvelem mindet.
Viszont nehéz csodálni őket.
Ahogy egy Schumachert, egy Sennát vagy Hamiltont tudtam karrierjük csúcsán.
A 40+-os olvasók most értik miről beszélek. És NEHOGY félreértsétek: ez nem a “régen minden jobb volt”-duma. Nem hiszek ebben.
Abban hiszek, hogy a világ megy előre és minden változás jön és elkerülhetetlen és szükséges.
A megszépült múlt csalóka, akkor az volt új és nehezen megszokható….mégis…tegnap egy pillanatra újra felkiáltottam a tévé előtt és ezt a pillanatot nagyon meg kell becsülni.
Mert amikor a két világbajnokságot vezető McLaren nekiindult az utolsó körnek, mögöttük Hamilton (végre) vérszomjas vörös autójával, nem volt olyan kommentátor, aki ne arról beszélt volna, hogy itt a top 3 a holnapi rajtrácson, csak az dől el, mi lesz a leosztás.
A Sky Sports, a Rai Uno, a Channel 4, a Sky Italy. Mindenki őket várta.
És akkor mindkét pilóta az angol csapatban kicsit belehibázott, Hamilton is koszosan vett egy kanyart és amikor már épp álltam volna fel, hogy akkor megyek meglocsolni a virágokat, a kamera hírtelen átváltott Verstappenre. Lila szektorokkal.
És akkor egy pillanatra azt éreztem, amit régen.
Hogy jön valaki, akit tudja azt, amit Alonso tudott és Senna tudott és Hakinnen tudott. Nem mintha a többiekben ez nem lehetne benne, dehogy.
De a legfeszültebb pillanatban 4 versenyzőből 3 elvérzett hibákon.
És ma reggel egy ismerősöm mutatott egy bejegyzést a Padlógáz-on és ott is pont ezt olvastam.
Tehát nem csak én érzem így.
Amikor Ross Brawn rászólt Schumacher fülére, hogy “19 időmérős kör kell”, akkor a német egy másik dimenzióba autózta magát. Mert meg tudta csinálni.
És tudott ilyet Hamilton és Alonso és Mansell és Senna és Lauda és Hunt...és még sokan mások.
Tegnap azt éreztem, hogy ebben a mezőnyben ezt most csak Verstappen tudja.
És majd lehet, hogy felnő ez a gamer generáció is, akik most azokban az autókban ülnek és egyszer csak ők is legendák lesznek, vagy már azok is a rajongóik fejében.
De ha egy dolgot kéne mondanom, ami megkülönbözteti a holland csodagyereket a többi fiatal versenyzőtő, az ez.
Verstappen fiatal tehetséges testében, régi, patinás versenyzői vér csorgadozik.
Ennek láttuk egy bizonyítékát tegnap.
Nem csoda, hogy mindenki őt akarja.

(fotó: Red Bull content pool)