Keleti nyitás

Normál esetben lenne egy busz, amit a Liberty kifejezetten miattunk bérel, hogy biztonságos körülmények között jussunk a városba, de az 23:00-kor már elment.

Köszi.

Megtalálom a standot, ott áll egy rendőr.

-Jó estét! Egy olyan autót keresünk, amivel be tudunk menni a szállásra, ami megbízható és tudunk kártyával fizetni.

Általában kapok dologi díjat készpénzes esetekre, de ahhoz nyugta is kell. Ebben az országban az pedig nincs. Illetve taxiban, ezen a hétvégén biztos, hogy nincs.

A rendőr nem túl barátságos, zavarja, hogy el kell dobni a cigijét, de bólint és mutatja, hogy induljunk utána.

Sétálunk. Kifelé a világból.

A vadonatúj bakui reptér csillogó sterilitásából pillanatok alatt hármat fordulunk és egy sötét, kivilágítatlan parkolóban vagyunk. Keresnék hivatalos taxit jelzéseket, de nincsenek.

Megint rákérdezek a rendőrnél, hogy ugye kártyásan fizetős, hivatalos taxit mutat nekem.

-Persze, persze…

Már járda sincs, már aszfalt sincs az úton, még mindig gyalogolunk. Közben a rendőr újabb cigire gyújt, lassan már csak az világít a szájában a környéken, ahol vagyunk.

Marci kezében 10 millió forintnyi tévés cucc, én meg kezdek türelmetlen lenni.

Egyszer csak megjelenik egy atlétatrikós fickó.

-Taxi?

-Yes- válaszolok kissé gyanakvóan.

-With card, only!

-No problem…nyugtat meg a sofőr.

A rendőr köszönés nélkül eltűnik, újdonsült vezetőnk pedig rámutat egy Lada-szerű valamire. Belenézek.

Mintha lenne benne kártyás terminál, de taxióra, az tuti nincs….vagy csak nem látom.

És biztonsági öv sincs.

Na itt kezdek igazán mérges lenni, de se rendőr, se világítás, se semmi, úgyhogy ebbe már belesétáltunk.

Kérdezem, hogy mennyi lesz a hotelig.

-Good prize, dont worry.

Na, tudjátok a “good prize” ebben az országban mit jelent? Baromi sokat. Kérdezem újra, a fickó elindul, de csak nem mondja. Itt már kiszállnék, de egy olyan mellékúton megyünk, ahol nemhogy világítás nincs, de sávok sem.

A fickó próbál beszélgetni tört angolsággal, elmondja, hogy az egész belváros le van zárva, hogy fontos nekik az F1, bár az embereknek nincs pénze rá.

Aztán felhajtunk egy autópályára. Kicsit kezdek megnyugodni. Látom a kártyaolvasót a sebváltó mellett, na csak meg leszünk gond nélkül. Már úgy 10 perce jövünk, amikor hirtelen az autó kihajt egy benzinkúthoz.

Gondolom tankolni fogunk. Nem szokatlan, az arabok is fuvar közben tankolnak velünk mindig, itt is mindenki hasonló…Kaszpi-tenger, olajpénz…stb.

De kikerüljük a tankoló állásokat és egyből a kút mellé hajtunk…egy ATM-hez.

A fickó kiszáll és elkezdi mutogatni, hogy akkor itt vegyek ki 200 euro készpénzt a kártyámról.

A céges hitelkártyánkról nem lehet készpénzt felvenni. Központilag le van tiltva, ha akarnék se tudnék.

Nincs hozzá applikációs hozzáférésünk, otthon a pénzügy lát csak mindent, nekem egy kártyám van és egy pin kódom.

Na itt durran el az agyam.

Vörös fejjel elkezdem a fickónak magyarázni, hogy nem tudok KP-t felvenni és mégis hogy a fenébe képzeli, hogy 80.000 forintért visz be a városba?

Normál napokon van UBER és BOLT is Bakuban, de az F1 alatt a reptérről befelé nem működik, meg amúgy sem működik. Fizessen a turista jó sokat.

Mellettünk közben húznak el az autók a pályán, de a benzinkutat egy darab pislákoló lámpa világítja csak meg, vert helyzetben vagyunk Marcival.

Neki az első F1-es futama, látom rajta, hogy kényszeredetten vigyorog, de tudja, hogy baj van.

Viszont én meggondolatlan és heves vagyok és -ami sokkal fontosabb- kurva mérges.

Úgyhogy feltépem a csomagtartót és elkezdem ingerülten kipakolni a cuccainkat.

Van nálam egy kevés euro, de ennek a sofőrnek tuti nem adom oda. Majd leintek valakit, az elvisz a feléért is. Az is 40.000. Vicc.

A sofőr döbbenten nézi, ahogy veszem ki dühösen a bőröndöket. Mindet hozzávágom a földhöz, tényleg mérges vagyok. (Najó, a kamerára vigyázok…mert hülye azért nem.)

És megtörténik a csoda.

Taxisunk hangnemet vált.

- Oké, oké, akkor majd fizet a terminállal az autóban. Pakolja vissza, barátom. Nekem fontos, hogy turistaként jó benyomása legyen a hazámról. Nekem ez fontos…

- Ezt már elrontottad. Nem megyek veled sehova, be akartál csapni, hazudtál, majd leintek valakit a tankolók közül.

Telefonálni kezd.

Gondolom, most hívja ide a taxis haverokat, akik vagy szarrá vernek, vagy elviszik a kamerákat…de tuti, hogy 200 euro alatt nem ússzuk meg.

Leteszi.

-Rendben, üljetek vissza, elviszlek kevesebbért.

-50 eurót vagyok hajlandó fizetni neked, annyi van nálam, kápéban- mondom én.

-Az nagyon kevés, el kell tartanom a családomat.

-Nekem is, de továbbra sem tudok kivenni a céges kártyáról pénzt.

Megváltozik a hangulat.

Nem kedves már, nem vigyorog.

Bepakolja a bőröndöket és elindulunk a hotel felé. Egy szót sem szól. Nem sikerült a trükk.

Látta, hogy én tényleg elküldtem volna és inkább várok éjfélkor Azerbajdzsán egy sötét benzinkútján órákat, ha kell. Tényleg vártam volna. Nem a pénz miatt, az elv miatt. Mert ennyire nem nézhet hülyének valaki.

Megérkezünk a hotelhez. Látom, hogy az is pont ugyanilyen lesz. Drága, lehúzós, koszos.

‘The glamorous life of F1.” vagyis “Élet a fényűző F1-ben!”…ahogy egy jó barátommal ezen viccelődni szoktunk.

Jön a recepciós felvinni a bőröndöket, pedig mutatom, hogy ne jöjjön.

A taxis mutatja, hogy pakoljak fel és majd utána fizetek.

Felpakolunk. A szobám büdös, a padlószőnyeg foltos, mintha Tony Montana 2 órája filézett volna ki itt pár tagot.

Az ablakot befalazták, nem jön be fény.

Erre már nincs energiám.

Leteszem a bőröndöt, lesétálok a taxishoz és a kezébe nyomok 50 eurót.

Nagyon mérges, de tudja, hogy ennél nem lesz több.

Én is nagyon mérges vagyok, mert tudom, hogy ez is sokkal több, mint amennyiért az UBER hozott volna és számla nélkül kell ezt így elmesélnem Zsófinak otthon a pénzügyek elszámolásánál.

Az útlevelemet elkérik, majd reggel visszaadják, de kell az adminisztrációhoz.

Oké, persze.

Felmegyek a szobába, Marci csendben elköszön és becsukná az ajtaját a mellettem lévő szobának.

-Neked van ablakod? -kérdezem.

-Van, valami belső udvarra néz, kurva ronda.

Mindketten felnevetünk.

Becsukom a szobám ajtaját, 2:25 van hajnalban. Holnap 7:00-kor indulunk, médianap nap lesz, forgatunk reggeltől.

Bekapcsolom a tévét…nincs kép.

Kinyitom a laptopot, nincs Wi-Fi.

Innék egy vizet a hűtőből, de csak pár ital van és egy félig felbontott, zöld üveg valami.

Lemegyek a recepcióra, ahol megígérik, hogy holnap reggel majd megnézik a routert, biztos elromlott megint. Tévé nem lesz. Nem baj, az nem fontos.

Felmegyek, hogy lezuhanyozzak.

A tálca tiszta fekete szőr, mindenhol. Bűzlik és rohad.

Nem zuhanyzom le.

Ma nem.

Majd inkább holnap, a média nap után, addig inkább legyek büdös…azt úgysem érzi senki a tévén keresztül.