Igen, még néha azért lehetünk büszkék.
Talán sosem volt még ez az ország ennyire megosztva, mint most. Kétségbeesve próbáljuk mindannyian újrahuzalozni a fejünkben azt a valóságot, ami nagyon nem arra emlékeztet, amit a 90-es években ígértek nekünk. Minden pillanatnak, mondatnak, szimbólumnak politikai jelentése lett. Nem nagyon használhatjuk a “büszke” vagy a “hazafi” szavakat, mert szinte azonnal megkapjuk mellé a “balos/jobbos” kiegészítést. De vasárnap volt egy pont, amikor két percig minden magyar, pártállástól függetlenül újra együtt lehetett büszke.
Amikor a célegyenesben egyszerre rakta ki a Himnusz alatt német, angol, magyar, lengyel, orosz, ukrán, osztrák, svéd, dán, szlovák…bárki, a magyar zászló színeit.
Az a két perc a Himnuszt játszó gyerekekkel, (akik, remélem már egy összetartóbb világba nőnek majd bele) és a hátborzongatóan éneklő Janicsák Vecával, nem a politikának szólt, nem üzent semmit, nem riogatott semmivel, csak végre olyan volt, amilyennek megírták.
Büszkék lehettünk egy olyan teljesítményre, ami nem csak hazai mércével, de nagyvilági viszonylatban is egyedülálló.
És ezt nem azért mondom, mert ezt illik.
Az F1 vezetőitől, a versenyzőkön át, a nemzetközi tévés ismerősökig, mindenkitől csak a gratulációkat kaptuk a pálya és a szervezés miatt.
Az angolok, akik évtizedek óta utaznak minden versenyre, imádják az új irodáikat.
A hollandok hosszasan ecsetelték, hogy fogadásokat kötöttek rá, mennyire lesz félkész a pálya futamnapon, nem hisznek a szemüknek.
A franciák a pódium ünnepség után külön feljöttek hozzám és percekig kérdezgettek arról, hogyan és milyen rendszerben folyt a munka, mert ők még ilyet nem láttak.
És vagy ötször megköszönték, hogy ilyen új épületben dolgozhattak, ennyire logikusan és átgondoltan megszervezett és lebonyolított hétvégén.
Ez mindazok érdeme, akiket általában nem látunk.
Akik telefonáltak, szerveztek, újraterveztek, akik tárgyaltak, intézkedtek, vágtak, daruztak, felügyeltek, takarítottak, építettek, akik a hétvégén kezelték a tömeget, a vendégeket, és a csapatokat.
Akik még arra is figyeltek, hogy amikor csütörtökön elkezd a sok rajongó teljes erőből rohanni a boxutca felé, a rajtrácsnál, ahol már elfáradnak és könnyebben megbotlanak, ott álljon egy mentő, ami azonnal ellátja a lehorzsolt térdeket és kezeket.
Ez olyan szintű profizmus, amit nem lehet imitálni.
Ez a pálya 40 év után újult meg, azt gondolom sokkal tovább állt sorban, mint bármelyik más ilyen jellegű intézmény, miközben az F1 az egyik (ha nem a) legerősebb rendezvényünk a nagyvilág felé minden tekintetben.
Legyünk büszkék, mert a világ épp most emel kalapot a @hungaroring_official csapata előtt.
Aznap este megnéztem 6 különféle F1-es közvetítés elejét.
Nem volt olyan, amelyik ne emelte volna ki, hogy mennyire mélyre ment nekik a látvány és a hangulat még úgy is, hogy nem értették a sorokat a Nemzeti Himnuszban.
Igyatok a héten valamelyik este egy pohár bort, bontsatok fel egy pezsgőt.
Van mit ünnepelni.
