A termék darabokban Megasztárt tartalmazhat

Ott voltam az első Megasztárnál, huszonéves, lelkes tévésként.

Meg a másodiknál és a harmadiknál is.

Nem bennük dolgoztam, de mellettük. Interjúztunk, promóztunk, vendégeket szerveztünk onnan, a többi műsorba.

És a fiatalabbak kedvéért idebiggyesztem, hogy kik nyertek: Tóth Vera, Caramel, Ruzsa Magdi. 2004. 2005. 2006.

Az akkor egy tehetségkutató műsor volt.

A közönség vevő volt rá, a minőséget pedi a zsűri szakmaisága garantálta, mert akkor ez volt az elvárás és ami ennél sokkal fontosabb: EZ HOZTA A NÉZETTSÉGET.

Mert a neten, meg a pénteki bulikon lehet moralizálni a világ rothadásáról, mindenki kiálthat erkölcsrendészetért, de szinte minden televízió még mindig a nézettségből él.

És ezt felesleges elfelejteni és nekiállni szörnyülködni a tartalmon.

Mintha valaki nekiállna hosszasan arról beszélni, hogy miért felháborító a Milka ropival töltött csokija. Lehet, hogy gasztronómiai szempontból az, de az emberek szeretik és veszik.

A Milka bedig lapátolja a pénzt.

De térjünk vissza a tévéhez.

Hogy is nézett ki a zsűri anno a Megában? Presser, Bakács, Soma, Pierrot, Pély.

Nem vagyok benne biztos, hogy a mai “reklámozók szempontjából értékes” 18-49-es korcsoport be tudná őket azonosítani.

Hozzáteszem: Bakácsról akkor sem tudták kicsoda, Pierrot a “minőségi zenei producer” volt, Soma az ezoterikus boszorkány, Pély a fiatal, de komoly képzést kapott popsztár, Presser…nos Pici bácsi meg Zeusz volt.

Ma például már nincs olyan karakter, mint Presser Gábor akkor.

Ki lenne ma itthon a megkérdőjelezhetetlenül, zeneileg mindenki számára hiteles producer?

Nincs.

Bárki is lenne, azonnal a fél közönség politikai okokból, a másik fele meg etikai okokból, a maradék meg csak úgy simán csípőből utálná.

Az RTL -ha jól emlékszem- a Csillag Születik-el indult abban az időszakban.

Megdöbbentő mai fejjel belegondolnom az akkori zsűribe: Falusi Mariann, Fábry, Keleti Andi, Náray Tamás.

Másik bolygó volt.

De a 3 évre rá induló X-Faktor is durva: Geszti, Malek, Nagy Feró, Keresztes Ildikó.

Nyilván erről a listáról első körben az jut eszembe mennyire szétverte a politika minden szinten az országot, de szakmailag ez a zsűri hibátlan volt.

És akkor gyorsan ugorjunk az utóbbi két hétvégére.

Mert az internet épp véres szájjal kéri számon mindenkin hatalmas morális fölénnyel a színvonal és a szakmaiság hiányát?

A szakmaiságot nehéz lesz, ha a kor elvárásait nézzük.

Szakmailag ugyanis ebbe kereskedelmi szempontból nem lehet belekötni.

Ezt nézik az emberek szívesen.

A TV2 egy éve igenis megpróbálta a szakmaiságot feljebb tolni, Magdival és Caramellel.

Megverte az X-Faktor.

Tehát még azt sem lehet mondani, hogy fullba tolták a kretént a brand visszahozásakor, még Marsalkó Dávid is bevállalta, aki korábban soha nem ült be sehová. Szerintem ezután sem fog.

Jó leosztás volt, akadt benne filozófia, volt üzenete a két legendás győztessel a zsűriben.

Kellett ez a közönségnek?

Nem.

Most viszont Tóth Gabinak eshet egy játékos, az RTL-en Piton professzorként bohóckodhat egy versenyző (aki továbbmegy) és sorolhatnám.

A zsűrinek teljesen más a szerepe, mint régen volt. Nem zsűri már, hanem résztvevő.

Ilyen most a tévézés. Mindenhol a világon, úgyhogy ne tessék jönni a “deszarulcsinyáljukmimagyarok” mondatokkal.

Csak, hogy legyen viszonyítási alap, azzal kapcsolatban, hogy hol voltak a határok régen, anno az első évadban Szabó Leslie elkövette azt a hibát az élő show alatt, hogy a Hey Jude c. Beatles dal végén meg merte kérni a nézőket, hogy tapsoljanak és énekeljenek vele. Na, úgy lekapta mind a 10 körméről a zsűri, hogy azt sem tudta merre menjen ki a színpadról.

Merthogy még nem illette meg az a fajta véleményvezéri szerep, ami egy elismert előadónak jár. Akkor még ezt ki kellett érdemelni.

Ma a minőségi médiatartalmat leváltotta a mennyiségi médiatartalom. Ez nem demagógia, ez egy piaci trend.

Teljesen legitim, akár tetszik, akár nem.

Mert ez most a tartalom, ami miatt nézik a műsort.

Mindkét csatorna azt csinálja, ami a feladata: úgy próbál szórakoztatni, hogy azt minél többen nézni akarják majd.

Ők is tudják, hogy már messze vagyunk azoktól az évektől, amikor szombat este összejött a baráti társaság, hogy együtt nézze az X élőt. Vagy, amikor a Mega döntője a Papp László arénában volt, mert ennyien voltak kíváncsiak a legjobb énekesekre.

Ezek egyébként nem pillanatnyi döntések.

Kreatívok, szerkesztők és producerek ülnek le és gondolják át jó alaposan, hogy milyen irányba érdemes a következő “tehetségkutatót” tartalmilag elvinni.

Most ez az irány.

Ez a Megasztár érdekli a nézőket, pont azért, amilyen.

Ha be kell áldozni egy műsor pedigréjét a nézettségi versenyben, akkor ezt kell tenni.

Aki pedig üvöltve kommentel mindenfelé felháborodva a hatalmas színvonalesésen, az vegyen egy nagy levegőt, dőljön hátra és nézzen ki az ablakon vagy nézzen bele a telefonjába.

Mindig a kereslet határozza meg, hogy mit kapunk.

A plázákban, a tévéműsorokban, a politikában.

(A fotón én vagyok a TV2 vezérőjében, 2004-ben. Épp rendkívül szervezek egy élő kapcsolást a Megasztárba.)